186 cm-em mellé ez a mennyiség nézett vissza rám. Azaz kb. -8 kg az átlagos súlyomhoz képest, amivel még mindig vékony embernek vagyok mondható. Lassan 1 éve hogy diagnosztizáltak Crohn betegséggel, akkor 59kg körül voltam, majd mentem vissza 68-ra szteroidokkal, kb. 3 hét alatt.
Meglepő hogy mennyire nem veszi észre az ember a testén ekkora változást, ha nem foglalkozik vele. Másra koncentrál, élni szeretne csupán, tenni a dolgait.
Gyakorlatilag majdnem mondhatjuk hogy ugyanott vagyok mint bő háromnegyed éve, csak annyi változott hogy több százezer forint értékű gyógyszert beszedtem, napi 3x, 4-5 különböző fajtát. Nem is számolom már. A mellékhatások szerencsére könyörületesek, még az összes szervem jól funkciónál, kiváve azt a fránya vékonybelet.
Csak épp a problémát nem kezelték eddig, mégpedig hogy a testem megpróbálja kinyírni önmagát. Fura dolog ez. Ki akarja nyírni magát a saját tested. Belegondoltál már milyen ez? Nem akarod, nem tudsz neki parancsolni, nem tudod irányítani, de a tények azt mutatják hogy az immun-rendszered túlvédekezik és olyan szintű gyulladást okoz a szervezetedben hogy fájdalmassá, töredezetté válik a mozgás, már levegőt venni teher.
Rengeteget tudnék írni a fájdalomról, a különböző fizikai fájdalmakról. Fogok is.
